Kedveseim, meg kell osztani veletek tegnapi történetemet. Az történt, hogy egy hímmel akiről már egy ideje (kb 1 éve jelentős megszakításokkal) azt állítottam, hogy tetszik végre valahára elhívott randizni. Ugye, ilyenkor az ember arra számít, hogy jönnek a rózsaszín felhők, a fókuszpontod megváltozik, a körülötted lévő dolgok elhomályosulnak, de nem ám velem ááááá. Mert Ancsika mit csinál?? Kb az 5.ik perc után azon kapja magát, hogy miközben a férfiú bájosan csacsog, ő csak a negatívumokra koncentrál. Tudjátok : nem is olyan helyes, nem is olyan jófej stb..., szóval nem lelkes, és rögtön elképzeli, hogy az elkövetkezendő 50 év milyen uncsi lesz mellette. Szóval kiakadtam magamon, hogy megint ennyire végletesnek kell lenni... vagy lehet, hogy ez csak a szakdoga utáni depi?? ezzel csak azt akartam mondani hogy leadtam a szakdogamat!!! jupééé. Amúgy a randi nem is volt igazi, mivel moziba mentünk csak, és utána nem ültünk be sehova, ami milyenmár, amikor egyébként is péntek volt...:(