Gondolkoztam mostanában sokat a karierista kifejezésen, főleg nők esetében, tovább szűkítve egomra.
Negatívként élném meg, ha valaki azt mondaná, hogy munkamániás, karier építő nő vagyok. Pedig valószínű minden tulajdonságával rendelkezem, mint ahogy a Big5 minden tagja: szeretem a munkám, élvezem, szeretnék jó lenni benne, ha nem a legjobb és megőrülök, ha 3 napnál hosszabb ideig nem jutok friss hírekhez, 1 hétnél többet pedig nem tudok pihenni, mert beszarás hiányzik a meló, a tempó, a pörgés. És nem a pénzért nyomulok, inkább a jóleső sikerért.
Ez most karierizmus? Mert mindig utáltam a törtető picsákat.
Az egy másik nagyon érdekes kérdés, hogy mi lesz, ha gyerekem lesz. Erre azt szokták mondani, hogy az ember olyankor megváltozik, más lesz fontos, megnyugszunk, stb. El sem tudom képzelni, hogy évekig nem dolgozhatok. Nekem az nagy kattanás lenne.
