titkomvilaga

Én ezzel nem értek annyira egyet. Mármint tény, hogy nem vagyok mostanság akkora partiarc (mikor voltam?!), de manapság szívesen lecserélek egy hajnalig denszelős holdudvart bármikor arra, hogy otthon legyek a pasimmal édeskettes. Ez uncsin hangzik? Mostanában a parti-progit felváltotta a Housewife 1.0. Szeretem azt, ha rendben van a lakás, megfőztem, mostam... keveredik a tisztaság illata a frissen mosott ruha illatával meg a vacsoráéval... leteszem magam a kanapéra és a pasim odahúz maga mellé és szavak nélkül simogatással fejezi ki, hogy de jó fej voltam - hogy megetettem és kinyaltam a kecót - és most már nyugi van, és döglünk itt-ott szavakkal, szavak nélkül: TV előtt kanapén, teraszon hintaágyban borral, ágyban, kádban beszélgetve...

Jó, ezt visszaolvasva olyan, mint ha a saját öreganyám írta volna, de szerintem mindenki más. Blogvezetőnk nővére 30-on túl is oltári partiarc és a társasága is hasonló. Én régebben sem voltam ilyen, ezek után meg pláne nem leszek. Bármikor benne vagyok ad hoc nagyobb bulikban, menjünk ide-oda, de biztos, hogy nem én leszek az, akit a security utoljára toligál kifelé a kapun. Így vagyok én 30-hoz közel, de nem bánom.

Inkább örülök, hogy van kivel együtt punnyadni. Nekem ez most sokkal fontosabb!

Kis csúszással tegnap megnéztem a Szex és New York filmet. Szörnyű. Én tényleg nagyon kiakadtam, hogyan lehet ennyire gicset csinálni a fasza kis poénos sorozat után. Mindenki rít, sírt, szenvedett és őrülten szerelmes volt. Öregszenek a csajok, nem kicsit.

Ellenpontozásként viszont rámjött a szingli fíling, tavaly nyárra gondoltam. Ó, de jó is volt, szabadnak lenni, egyedül éldegélni kis lakásomba, csajos partikat csapni, bulizni és jó sokat pasizni. Régi szép idők, fiatalságom. Tulajdonképpen az a problémám, hogy a fix kapcsolattal, családosdival napról-napra érzem az öregedést, az elkényelmesedést. Pasival nem jár az ember bulizni hajnalig, nem rendez világraszóló bulikat és természetesen nem flörtöl másokkal. Hanem marad otthon, főz vacsit, max egy dvd-t megnéz (mondjuk a Szex and the City-t), elmegy a strandra, stb. És ez is tök szuper, csakhát rettegek az öregedéstől, a megkényelmesedéstől. Amikor egyedül voltam, akkor nem okozott problémát leugrani a sarki kocsmába inni egyet a helyi haverral, vagy nem okozott gondot, ha bárki, bármikor beugrik, vagy épp hajnalba mászok haza. Ma pedig: este 8 után inkább a pizsit választom, jó, ha előre 2 hétre bejelentkezik valaki hozzám, ahhoz is hosszú egyeztetés, egyezkedés kell, és szigorúan éjfél előtt ágyba a helyem, mert ugye másnap kelni kell, ja, és van amikor este már a telefonomat se veszem fel. Szép... És a bepunnyadás úgy általában mindenkit jellemez, nem egyedi eset, öregszünk mi is. Valamit kellene ezzel kezdeni, vagy csak engem zavar?

a Nászút körül gyanusan nagy a csend...

Az érintett nem kíván nyilatkozni?

Juteszembe: mikor jön egy szexi fiú megmaszni minket?

Tartós tej... ez jó kifejezés, de valahol mindegyikünk erre vágyik, nem? Inkább a biztos hosszú-szavatosságra megyünk, mint a gyorsan romlóra. Kinek kell már a pár hetes, azok az idők elmúltak.
Az én kapcsolatom a legfrissebb a maga 5 hónapjával, de töménynek annál inkább mondható, mert gyakorlatilag ugyanennyi idő óta közös az ágy is. :)

Nagytitok, szerintem 1 évhez közeledve megnyugodhatsz a heti 2-vel. A kérdés inkább, hogy az a heti 2 numera melyik fajtából való. Van benne tűz, újítás, szenvedély, kreativitás? Vagy inkább olyan gyorsan lezavarós fajta... Jó, nem arra gondolok, hogy "Igyekezz Kicsim, mert kezdődik a film" típusú, de olyan 5-10 perces...

Nekem a heti 2 szintén vállalható, bár az elmúlt 3nap/3 kivételes, de jól esett leírni. :)

Mondjuk ebben nekem több szerepem van, mondjuk ki, én vagyok a kezdeményezőbb. Ez gáz? Mert a pasimnak bejön ez a fajta hozzáállás, de én meg olyan vagyok, aki néha-néha szeretné, ha beesik az ajtón, akkor kitépnék a kezéből a szatyrokat, a falhoz szorítanák, és jól ellátnák a baját. Jó, tudom, ilyen csak brazil szappanoperákban van, és este 11 után a pornóadókon, de miért ne lehetne az én életemben is?! Ciki az effajta vágyaimról beszélni a pasimnak, mint enyhe célzás, vagy úgyis mindegy, ha nem csinálja magától.

Én is szeretném jelezni a nászút pajzán részleteire vonatkozó kíváncsiságom.

Most már lassan mindenki megveheti a közös tartós tejet- főleg Zsó.

Gondolok arra, hogy mindenki legalább 6-8-10 hónapja együtt van párjával, az első kritikus hullámnak, az ismerkedésnek vége.

Bocs az indiszkrécióért, de kíváncsi lennék arra, hogy a kezdeti lelkesedés- a naponta többször, durván egymásnak-kinek hogyan alakult át. Mi a normális, ha van egyáltalán normális? Én néha kicsit aggódom: mi heti 1-2-re álltunk be. De néha annyira fáradtak vagyunk, hogy valamikor teljesen kimarad, ágyba fekszünk és azonnal szunya. Nekem ez így jó, és párom is csak ritkán reklamál. Én csak azért aggódom, hogy ez nem a szerelem múlása? Megszokás? Vagy ez másoknál is így műkszik? Ezért várom a beszámolókat, hogy abba hagyjam a parát vagy épp kezdjek el.

És különösen várnám férjes asszonyok véleményét... valamint nászút szennyes részleteinek ismertetését.

Gondolkoztam mostanában sokat a karierista kifejezésen, főleg nők esetében, tovább szűkítve egomra.

Negatívként élném meg, ha valaki azt mondaná, hogy munkamániás, karier építő nő vagyok. Pedig valószínű minden tulajdonságával rendelkezem, mint ahogy a Big5 minden tagja: szeretem a munkám, élvezem, szeretnék jó lenni benne, ha nem a legjobb és megőrülök, ha 3 napnál hosszabb ideig nem jutok friss hírekhez, 1 hétnél többet pedig nem tudok pihenni, mert beszarás hiányzik a meló, a tempó, a pörgés. És nem a pénzért nyomulok, inkább a jóleső sikerért.

Ez most karierizmus? Mert mindig utáltam a törtető picsákat.

Az egy másik nagyon érdekes kérdés, hogy mi lesz, ha gyerekem lesz. Erre azt szokták mondani, hogy az ember olyankor megváltozik, más lesz fontos, megnyugszunk, stb. El sem tudom képzelni, hogy évekig nem dolgozhatok. Nekem az nagy kattanás lenne.

Minden kapcsolat hoz valami újat. A mostani is. Mert hogy még az Illető házas. Papíron. Na ilyen se volt még. Volt már mániákus-depressziós, idegbeteg, munkakerülő, látens alkoholista, na de házas még nem. Ezt még leírni is fura volt, nem hogy felfogni, hogy pont velem van ez így. De ott a másik oldal ugyanakkor, hogy a cél érdekében meg kell tanulni ezzel a ténnyel együtt élni, amíg a papírok alá nem íródnak... már ha akarja az ember. És akarja, akarom.

Mert az meg kell mondanom, hogy a pasi korrekt, ebből a szempontból főleg. Nyíltan magától!!!! beszél nekem arról, hogy miért és hány év után és hogyan jutottak ők ide a kedves exxel, és nem kell kérdeznem semmit, mondja Ő magától is. Belátta, hogy ha most harmonikus kapcsolatban akar élni velem, akkor fairnek kell lennie e témában, mert fordított helyzetben neki sem lenne könnyű együtt létezni egy láthatatlan férjjel.

Szóval marad az, hogy megpróbálok nem gondolni arra, hogy ahova most én hajtom álomra a fejem, oda még fél évvel ezelőtt a feleség hajtotta, és megpróbálom nem észrevenni azokat az apró jeleket / tárgyakat, amik a házasság egyelőre ott maradt nyomai a lakásban.

Nem róhatom fel. Egyelőre nem. Csak az a lényeg így még mindennek az elején (friss együttlevősdiről lévén szó), hogy velem édes-aranyos-kedves... és most csak ez számít.

No igen, ez egy másik kényes és fontos téma, amiről véleményeket várok.

Alapjáraton én egyáltalán nem vagyok féltékeny típus- lehet, hogy ez baj- ezért nehéz megértenem a féltékenység természetrajzát. A párom viszont féltékeny, azaz nem kultiválja, ha számára idegen pasikkal ebédelek, vacsorázok, moziba járok. Ezt meg is szűntettem, kedvéért, illetve azért, mert beláttam, hogy fordított esetben nekem se lenne felemelő érzés. (akkor lehet, h mégis féltékeny vagyok?) Mindenesetre a bizalom fontos. És ezt építgetjük ezerrel. Szerinte azért udvaroltattam magamnak több pasival, mert szükségem van a nőiességem megerősítésére. Hm, elgondolkoztató. Persze, ki ne élvezné, ha pasik udvarolnak, legyeskednek, flörtölnek, és jön a sok-sok visszaigazolás. A májamnak és a hájamnak jót tesz. És fordítva? Ha a pasimat zsongnák körül kis picsák? A legjobb ezekről nem beszélni, a titkos hódolókat pedig eltitkolni. De akkor hol a bizalom?

Féltékenységi körkép?

Ancsika kicsit beparázot 2x20 perc csendes unalomtól. Friss szerelmes első hétvégét non-stop együtt töltünk esemény után.

Nos, mit mondhatnék: az elmúlt 6 hónapot nos-stop együtt töltöm párommal, reggelik, vacsorák, hétvégék és sok napközbeni telefonálások. Sok a csendes pillanat, a lehetőség szerinti különvonulás. De ő mondta: hogyha ezeket a napokat- mármint amikor qrvára nem történik semmi- is kibírjuk együtt szerelembe, akkor semmi gond se lesz.

Azt hiszem, a nagy, mindent betöltő szerelmi érzés után, a hétköznapok legtöbbjén semmi se történik. Hacsak. És itt jön a nagggyon fontos dolog: nem szórakoztatod időről-időre a másikat. Mi péládul éjjel festegetünk, főzőcskézünk, folyamatosan meglepetéseket gyártunk, sorozatra kattanunk, futunk, lakást átalakítunk, póznán táncolunk, és pajzánkodunk. Így telnek unalmas hétköznapjaink.

Zsó esküvőjének közeledtével tegnap felmerült a nagy kérdés:

Mi van, ha utolsó pillanatban valaki becsekkol az exek közül és könyörögve-térdenállva szerelmet vall. Nyílván a válasz egyszerű: el kell küldeni a pcsába. És egyébként is csak a filmekben van ilyen nyáladzás.

Nekem az exroham, azaz az édes nosztalgia- amikor csak a legdurvábban jó élmények jutnak eszembe- rámtört. Szörnyű. Most azért félbizonytalanul kijelenthetem, hogy én is elküldenék mindenkit a csába. De azért ehhez még kell egy kis idő. A bizonyosság nagyon szuper érzés lehet, amikor nem motoszkál semmilyen kisördög, hogy mi van ha...

Sokunknak volt, van, lesz (?) külföldi kapcsolata. Rövidebb, hosszabb flört, együtt élés, távkapcsolat, stb.

A nyelvi különbség már nem okz problémát. Vagy mégis? Teljesen megérted a másikat, ha nem közös az anyanyelv? Érted a vicceket, poénokat, hangsúlyokat? Tudtok együtt nevetni igazán?

Az én tapasztalatom: idegen nyelven beszélő kapcsolatom azt mondta: Tudod, lehet, hogy vannak nehézségeink, és keressük a szavakat, de egy dán se ért meg engem annyira, mint Te. Nehezebb velük megértetni magam, mint veled. És ez tényleg így volt.

De van sok-sok ellenpélda, hiába beszéljük tökéletesen a másik nyelvét, ami a leginkább hiányzik: a humor. A humor pedig szerintem az egyik legfontosabb dolog egy kapcsolatban.

Dolgok, amire rájöttem:

1. Miranda vagyok a Szex és New York-ból

2. Emancipunci vagyok (tartós kapcsolat nélküliség hozta ki belőlem)

3. Félek a kötöttségektől

4. És egy kicsit az államvizsgától holnap... :)

Drukkoljatok!!

Sikerült a blogot blokkolnom eléggé a múltkori bejegyzéssel, és gondolom mindenki jobbnak látta nem írni semmit, mert akkor nem kell kommentelni. Nem is kell. Nekem se kellett volna.

De attól még a víz tovább folyik a Dunában és a január is elszalad hirtelen.

Velem azon kívül, hogy állásinterjú hegyek - reméljük eredménnyel - pasi fronton semmi extra.

Adott egy spanyol Barcelonaból, aki nyelvgyakorlásnak jó a skype-on.

Adott még egy, akivel randiztam, de amikor megláttam Őt, majdnem elmentem haza. Ez majdnem sikerült is, mert először Ő tűnt el 15 percre, aztán én, de kiderült, hogy csak a telefonjáért ment a kocsihoz, hogy fel tudjon hívni. Beszélgettünk másfél órát, de az a baj, hogy nem volt jófej és nem volt benne semmi olyan, ami megmozgatott volna. Az meg pláne nem, hogy vele tutira nem tudnék a játszótéren egy jót libikókázni, mert kilóban biztos én nyernék. Pedig nem vagyok egy bálna, csak a Pötyi szerint, de ő ezt állítólag bóknak szánta...:) Ezért nem voltam túláradóan kedves, inkább flegma. Na ezzel azt értem el, hogy azóta egyfolytában keres. Én ezt nem értem, de komolyan.

Aztán adott egy masszőr Pécsről, akivel hébe-hóba beszélgetünk és nagyon látni szeretne (azért én is megnézném magamnak a 190cm magas masszőr bácsit élőben), de távolság és elfoglaltság miatt maradt eddig skype szintjén...

Ja, és az exem engem szeretne vissza, ami, mint tény nem lepett meg, csak rossz volt a felismerés, mert naívan kezdtem azt hinni, hogy a síelések alatt tényleg BARÁTOKKÁ formálódunk. 

Kiváncsian várom a februárt.

...bennem maradt egy csomó gondolat... talán, hogy nem bántsam meg, mert azt nem akartam. Mert szeretem. És Ő azt hiszi, hogy bántom. Pedig a tények magukért beszélnek, és a tényekre adott magyarázatai peig maflaságok, amikkel magát nyugtatja, hogy ez így mind szép és jó. De nem az.

Nem értem a tegnap estét, most sem, pedig eltelt azóta jó pár óra. Próbáltam az ágyban forgolódva elméleteket hozni arra, hogy miért az utolsó pillanatban bökte ki a nagy mondatot... "mert Ti úgyis utáljátok Őt..." – ez a feszültség ott volt benne egész este és indulás előtt 2 perccel bombaként robbant.

nem Kincsem, mi Téged szeretünk és óvunk és féltünk és hiába állítod, hogy nem kell, mi mégis azt tesszük. Mert sajnos nem elég a két kezem, ha össze akarom számolni a rossz húzásait.

Nem Ő Életed szerelme, ezt Te is tudod. Mert ha D bármikor beállítana az életedbe, felborítana mindent fenekestül, ami érthető lenne. Hisz leírtad, elmondtad hányszor...elengedted a Nr.1-t, akit NEM kellett volna.

Most meg barátokat százalékolsz le más akarata miatt, pedig ez NEM a TE akaratod.

TE MINDIG IS FÜGGETLEN TUDTÁL MARADNI, ÉS ÖNAKARATODAT ÉRVÉNYESÍTVE ÉLTED A KIS ÉLETED. (csak nézd meg a saját jellemzésed a blog elején) Most pedig hagyod, hogy valaki belepjen, számon kérjen, ne engedjen, irányítson, tiltson, és uralkodjon. És ezt tényleg hagyod.

Mi meg nem értjük… és tovább aggódunk …. és hiányolunk!!! ... azt a lányt, aki még aznap voltál, amikor elindultunk Veled hármasban a Tescoba felmosó-vödörért.

Ugye alap, hogy házi állatokra nem lövöldözünk. Ehhez képest szépen összegezve, a BigFünf leszarta e nemes szabályt. Zsó például férjet fogott munkahelyén, Nyeszter együtt élt egy ideig kollegájával, Kaszi pedig egyenesen egyik főnökét lőtte le. Én az enyhe fokozatú flörtöknél, rövid kalandoknál ragattam le. Ancsi is szemezget szexi főnökével. Szóval ha már mindenki így benne van, akkor várom a véleményeket, kommenteket, hogy miért is jó a munkahelyi szerelem? Miért kell ez nekünk? És mi van akkor, ha vége van?

Mostani vallomásom, állapotom: Van egy szerkesztő, akinek totálisan belezúgtam agyába. Szellemileg totál felizgat és felspanol. Ezért szeretek mindennap bejárni és bizonyítani. Ha vele dolgozom, akkor sokkal jobban megy minden. De abszolult plátói a dolog, hiszen család, gyerekek és egyébként is kollega... Persze tudom, hogy ő is vibrál, amikor a közelében vagyok.

Kedveseim, meg kell osztani veletek tegnapi történetemet. Az történt, hogy egy hímmel akiről már egy ideje (kb 1 éve jelentős megszakításokkal) azt állítottam, hogy tetszik végre valahára elhívott randizni. Ugye, ilyenkor az ember arra számít, hogy jönnek a rózsaszín felhők, a fókuszpontod megváltozik, a körülötted lévő dolgok elhomályosulnak, de nem ám velem ááááá. Mert Ancsika mit csinál?? Kb az 5.ik perc után azon kapja magát, hogy miközben a férfiú bájosan csacsog, ő csak a negatívumokra koncentrál. Tudjátok : nem is olyan helyes, nem is olyan jófej stb..., szóval nem lelkes, és rögtön elképzeli, hogy az elkövetkezendő 50 év milyen uncsi lesz mellette. Szóval kiakadtam magamon, hogy megint ennyire végletesnek kell lenni... vagy lehet, hogy ez csak a szakdoga utáni depi?? ezzel csak azt akartam mondani hogy leadtam a szakdogamat!!! jupééé. Amúgy a randi nem is volt igazi, mivel moziba mentünk csak, és utána nem ültünk be sehova, ami milyenmár, amikor egyébként is péntek volt...:(

... az igazit vagy a valódit?

A pasiknál ez nagy probléma. Mármint ha igazat mondasz nekik, azt gyakran nem hiszik el. Pl.: egyszer több pasim volt egyszerre, és ezt mindegyiknek el is mondtam, sőt azt is, hogy most azért nem érek rá, mert a másikkal találkozom. Jót röhögtek, persze, persze- volt a válasz, és beletörődtek.

DE! Most, hogy egy pasim van, hihetetlenül őszinte vagyok, és állandóan igazat mondok- kételkednek, vádolnak, gyanusítanak mindennel. Nem hiszi el a válaszokat, nyomoz utánam.

Most akkor mit csináljak? Hazudjak neki? Azt biztos elhinné.

Csak saját pasi sztorijaimat merem leírni, mindenkire rábízom saját történetének kivesézését.

Sokan közölünk várnak iszonyúan az igazira, valaki pedig már túl van rajta. Én sajnos a második kategóriába sorolom magam, szívesebben sóvárognék a nagy Ő után. De tudom, hogy kivel szerettem volna leélni életem. Persze jöhet a jogos felvetés, ha Ő lett volna az igazi, akkor miért nem vagyunk együtt, miért kellett szétmenni? Na, pont ezekre próbálok válaszolni azóta, amióta szakítottunk, azóta verem a fejem a falba. Most már csak a beletörődés, és megnyugvás van hátra, és a titkos bízás, hogy hátha, egyszer, majd, valamikor mégis összehoz minket a sors. Mert azt gondolom, hogy Ő az igazi.

Addig is töltöm az időm, szórakozom.

Ami mostanában nagyon hiányzik az életemből, az a csend. Iszonyatosan csicsergős, dumagép, soha nem nyugvó pasival tengetem napjaim. Egy percre se fogja be száját, örökké beszél. Ha pedig csönben vagyok, akkor rögtön jön a kérdés: valami baj van? Mert a csend szerinte csak a probláma jele. Erre nekem van egy jó történetem: egy tanárnő egyszer egy diákjával utazott együtt (véletlenül) a buszon. A diák nem annyira volt beszédes. A tanárnő kikelve mesélte az iskolában a többi diáknak, hogy nem beszélgetett vele a gyerek, a tanárnő így érvelt: "Nem vagyunk a Szabóval mi annyira jóba, hogy csöndbe legyünk egymás mellett"

Igen, ez nagyon fontos, a békés csönd, egymás mellett. Amikor nem kínos, nincs baj, csak jó a csönd, és így is jól érzed magad a másikkal. Nekem ez a szerelem.

Történeteim főhősei nagyjából ezek az emberek lesznek. Csajok a Boszitanyáról, és túl, kurtafarkú malacokkal. És ez nem mese...

Teltek, múltak az évek, mindenki behozott egy-egy embert a társaságba. Valaki megmaradt, valaki nem. A maradókról:

Ágika: újságíró, popdíva és varrónő egyben. Tálentum. A boszilak új lakója. Kicsi, pöttöm lány, nagy hanggal, jó humorral és néha szörnyű depresszióval. Igazi megmondó, sok-sok hülyeséggel néha. A pasik őt sem kerülték el, sőt! De természetét nehéz néha elviselni, elvárásainak pedig megfelelni, szóval sokszor ő is egyedül tengeti mindennapjait. A konyhát, gyerekeket, piszkos dolgokat, jó ételeket és sportot messzi elkerüli. Műanyag, helló Kitty világban érzi jól magát. Nyüzsgő, pörgő, társasági lény.

Klárika: a művésznő, mindenhez tehetsége van, amibe belekezd, de ritkán kezd bele valamibe. Azaz önmagától kevéssé motivált. Szétszórt, hebrencs, könnyelmű nőszemély. Férfifaló, de most egy férfi falja. Társasági, partiarc akkor, ha épp nem szippantja be a hím. Olyankor csak arról tud beszélni, arra gondolni, semmi más nem hatja meg. Lelkes tud lenni dolgokért, de ez nagyon hamar el is száll. Mindig feldobja az embert nagy dumájával és örök jókedvével.

5-en kezdtük: Ancsi, Nyeszter, Kaszi, Zsó és jómagam Suszi

Többen már gyerekkorunk óta is ismertük egymást, de gimibe majd utána forrt össze a csapat. És bővült is. De kezdjük az alappal.

Ancsi: pénzügyi területen dolgozik, most egy ideje már nincs pasija, egyedül él menő kecójában, okos, jófej, kedves és helyes. A pasikkal azonban nagy ritkán volt szerencséje, vagy zakkantakkal hozta össze sorsa, vagy nem jött össze neki a normális. Néha ez megviseli, de egész jól bírja. Csak egy kapcsolatra vágyik, komolyabb szálakat még álmában se szövöget. Szeret mozogni és társaságban lenni, együttélésre kevésbé alakalmas, legalább is ő borul ki tőle. A konyhába se engedném be nagyon egyedül.

Nyeszter: aszisztens, szervezkedő, nagy dumás, cserfes, saját mondanivalója mindig leköti, ezért a hogy vagy? kérdésre ritkán hallgatja meg a választ, de nagyon szórakoztató, mindig feldobja az embert. Csinos csajszi, de a kilókkal már elég korán gondjai voltak, mivel imád enni és főzni, és tud is, a mozgást viszont nem tolerálja. Mindig van pasija, egyikből ki, másikba be, örökké szerelmes az első hónapban, aztán hirtelen megunva az egészet kilép. És gyakran csodálkozik, hogy a Loveboxon nem találja meg az igazit, akit megszállva keres egész életében.

Kaszi: ügyvéd, most külföldön képzi magát okosra. Angol fiúval kötötte össze életét, elején érzelmileg, később anyagilag is. Okos, helyes, sportos csaj, aki az életben viszont elveszett. Közös mondásunk, hogy Kaszit nem küldenénk le egy kiló kenyérért, mert útközben elveszne. Vele élni elég borzasztó, ezt mindenki alátámasztja, hiszen szétszórtságából adódóan elég trehány, és őt se érdekli sokszor a hogy vagy?-okra adott válasz. Míg Nyeszter a házasságot keresi megszállottan, addig Kaszi az abszolult, tökéletes, rózsaszín szerelmet és ehhez az embert. Sikeres lesz, mert minden tulajdonsága megvan ehhez. Imádja a menő, gizda dolgokat, tárgyakat, helyeket, embereket.

Zsó: skandináv nyelvek nagy beszélője, ezen tudását egy olajgyárnál kamatoztatja. Csinos, vékony adottságának és arcvonásainak köszönheti athéni félistennő kinézetét.  A legtöbbet talán ő változott közölünk, egy visszahúzódó, zárkozó lányból, egy házias, nyitott, talpon álló feleség lett belőle. Igazi anyuka alakját öltötte magára, akinek bár még nincs gyereke, de bármelyik percben képes rá. Kicsit bezárkózva, néha eltávolodva él tőlünk jövendőbelijével, akinek sokszor sokmindent elnéz.

Jómagam: újságíró, pörgős, zsizsgős, sokszor türelmetlen lány, aki utálja magát elemezni. Állítólag helyes, sportos, erős kisugárzással, pasis tulajdonságokkal. Szeret sportolni, társaságban nyüzsögni, barátokat gyűjteni, ami sokszor már túl idegesítő, mint az is, hogy nagyon türelmetlen. Nehezen bocsált meg, és néha már kínosan ügyel a rendre, tisztaságra. Mindig van pasija, de sokszor tőlük teljesen függetlenül éli életét, amit nehezen dolgoznak fel. Nehezen tud pihenni, kikapcsolni. 5 perc nála gyakran 12 és 20 méter akár egy kilóméter is lehet. A megbocsáltás nem fő erénye.

minden cenzúrázatlanul

fejben, ágyban, titokban

múlt, jelen, jövő

amit még a pasik se hisznek el