Sikerült a blogot blokkolnom eléggé a múltkori bejegyzéssel, és gondolom mindenki jobbnak látta nem írni semmit, mert akkor nem kell kommentelni. Nem is kell. Nekem se kellett volna.

De attól még a víz tovább folyik a Dunában és a január is elszalad hirtelen.

Velem azon kívül, hogy állásinterjú hegyek - reméljük eredménnyel - pasi fronton semmi extra.

Adott egy spanyol Barcelonaból, aki nyelvgyakorlásnak jó a skype-on.

Adott még egy, akivel randiztam, de amikor megláttam Őt, majdnem elmentem haza. Ez majdnem sikerült is, mert először Ő tűnt el 15 percre, aztán én, de kiderült, hogy csak a telefonjáért ment a kocsihoz, hogy fel tudjon hívni. Beszélgettünk másfél órát, de az a baj, hogy nem volt jófej és nem volt benne semmi olyan, ami megmozgatott volna. Az meg pláne nem, hogy vele tutira nem tudnék a játszótéren egy jót libikókázni, mert kilóban biztos én nyernék. Pedig nem vagyok egy bálna, csak a Pötyi szerint, de ő ezt állítólag bóknak szánta...:) Ezért nem voltam túláradóan kedves, inkább flegma. Na ezzel azt értem el, hogy azóta egyfolytában keres. Én ezt nem értem, de komolyan.

Aztán adott egy masszőr Pécsről, akivel hébe-hóba beszélgetünk és nagyon látni szeretne (azért én is megnézném magamnak a 190cm magas masszőr bácsit élőben), de távolság és elfoglaltság miatt maradt eddig skype szintjén...

Ja, és az exem engem szeretne vissza, ami, mint tény nem lepett meg, csak rossz volt a felismerés, mert naívan kezdtem azt hinni, hogy a síelések alatt tényleg BARÁTOKKÁ formálódunk. 

Kiváncsian várom a februárt.