Kis csúszással tegnap megnéztem a Szex és New York filmet. Szörnyű. Én tényleg nagyon kiakadtam, hogyan lehet ennyire gicset csinálni a fasza kis poénos sorozat után. Mindenki rít, sírt, szenvedett és őrülten szerelmes volt. Öregszenek a csajok, nem kicsit.
Ellenpontozásként viszont rámjött a szingli fíling, tavaly nyárra gondoltam. Ó, de jó is volt, szabadnak lenni, egyedül éldegélni kis lakásomba, csajos partikat csapni, bulizni és jó sokat pasizni. Régi szép idők, fiatalságom. Tulajdonképpen az a problémám, hogy a fix kapcsolattal, családosdival napról-napra érzem az öregedést, az elkényelmesedést. Pasival nem jár az ember bulizni hajnalig, nem rendez világraszóló bulikat és természetesen nem flörtöl másokkal. Hanem marad otthon, főz vacsit, max egy dvd-t megnéz (mondjuk a Szex and the City-t), elmegy a strandra, stb. És ez is tök szuper, csakhát rettegek az öregedéstől, a megkényelmesedéstől. Amikor egyedül voltam, akkor nem okozott problémát leugrani a sarki kocsmába inni egyet a helyi haverral, vagy nem okozott gondot, ha bárki, bármikor beugrik, vagy épp hajnalba mászok haza. Ma pedig: este 8 után inkább a pizsit választom, jó, ha előre 2 hétre bejelentkezik valaki hozzám, ahhoz is hosszú egyeztetés, egyezkedés kell, és szigorúan éjfél előtt ágyba a helyem, mert ugye másnap kelni kell, ja, és van amikor este már a telefonomat se veszem fel. Szép... És a bepunnyadás úgy általában mindenkit jellemez, nem egyedi eset, öregszünk mi is. Valamit kellene ezzel kezdeni, vagy csak engem zavar?
